"Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekednétek meg eggyel eme legkisebbek közül, énvelem sem cselekedtétek meg." (Mt. 25:45)
A menny dicsősége az elesettek felemelésében nyilatkozik meg, abban, hogy az Úr békességet szól azoknak, akik megtört és fájó szívvel kiáltanak hozzá szabadulásért, miközben embertársaik, akik segíthetnének rajtuk, nagy ívben elkerülik őket, a paphoz és a lévitához hasonlóan. (L k 10:30-37) A nagy alapelvek és a kicsiny dolgokban való magatartás nem válnak szét az egészséges lelkivilágú ember életében. Ha ez a kettő elkülönül életünkben, akkor helytelenül mutatjuk be Krisztus vallását, eltorzul a jellemünk. Lehet, hogy feladataink egy részét - amely nagy dolgokban áll - Isten törvényének az irányelvei szerint végezzük. Kötelességeink más részét viszont - amely úgynevezett kis dolgokból áll, amelyek a »szeresd felebarátodat, mint önmagadat« kívánalmával függnek össze - figyelmen kívül hagyjuk. Cselekedeteink e területét a mindenkori hangulatok, a változó érzések, az öröklött és kialakított hajlamok szabják meg. Ezek a benyomásokra bízott »kis dolgok« azonban amelyeknél gyakran szégyenletes gondatlanságokat és hanyagságokat engedünk meg magunknak - nagy jelentőségűek azok számára, akiket a hanyagság érint. Ezek a nemtörődömségek nagymértékben elszakítják lelkünket Istentől, mert elmulasztjuk azt, hogy együttműködjünk Istennel, és akadályaivá leszünk annak, hogy emberek szívéből és ajkáról köszönet és hálaadás szálljon fel Istenhez.” (III. kötet, 1275.1.)